Ha egyszer lesz pénzem és autót szeretnék venni, akkor Volvo lesz az, most már biztos:
Volvo dal
A kerekek együtt fordulnak,
Gördülnek, fordulnak.
Az autókerekek gördülnek,
Bármerre jársz!Lejtmenetszabályzóval szép lassan,
Hegyről le, csak szép lassan.
Lejtmenetben szép lassan,
Bármerre jársz!
Fantasztikus!
Karácsonyhoz fűződő viszonyomat régóta mérgezi az ajándékozásra rátelepedett őrület. Van még, akinek nem tünt fel az az időzavar és stressz, ami ezt az időszakot jellemzi? Vajon mi lehet az oka, és egyáltalán lehet-e változtatni rajta?
Az általános gondolatmenet a következő: ajándékot kell adnom.
1. Kinek?
Csak a szűkebb családnak, tágabb családnak vagy a barátoknak és munkatársaknak is? Hol húzzam meg a határt? Meg kell-e húzni a határt, vagy adjak mindenkinek, akit névről ismerek? Megannyi kérdés.
Ez a bejegyzés nem túl érdekes és nem is lett csattanója sajnos. Akartam csinálni, de az olyan éktelenül ripacskodó lett volna, hogy eltekintettem tőle.
Az egész két héttel ezelőtt kezdődött, amikor örömmel gondoltam arra, hogy ismét van blogbejegyzésre érett témám. Amikor azonban fel akartam idézni, hogy mi az, nem sikerült. Arra emlékeztem csak, hogy két elemű halmazról van szó. Az is eszembe jutott, hogy hasonlít az általam értetlenül szemlélt szakmák hármas csoportjához (sommelier, időjárásjelentő, sportriporter). Szomorúan gondoltam arra, hogy ezt lehet, hogy teljesen elfelejtettem.
