Babits Mihály: Húsvét előtt


Babits Mihály, élt 1883-tól 1941-igBabits ezt a verset 1916-ban írta, és olvasta fel a Zeneakadémián egy tavasszal rendezett Nyugat-matinén. A vers nyíltan a háború ellen foglal állást. A "húsvét előtt" egyrészt utal a konkrét körülményekre, másrészt szimbolikusan értendő, a húsvét a feltámadást jelképezi, azaz a háború befejezését, az újjáépítést, a talpraállást.

Húsvét előtt

S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü szélto~l részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
- mennyi a vér! -
szakadjon a véres ének!

Van most dícsérni ho~söket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hu^lni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem gyo~zelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvad fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat o~röl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szu^z Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:

én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levego~n, a szél erején
érzeni nedves izét
drága magyar vér italának:
nekem mikor ittam e sós levego~t,
kisebzett szájam és a szók

most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a gyo~ztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak ho~st,
kinek minden lépése halál,
tekintetéto~l ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,

ki elo~ször mondja ki azt a szót,
ki elo~ször el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmento~, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény ho~s pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bu^nös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

1916.



Az illusztráció forrása: Magyarország Képes Történelmi Kronológiája
Babits Mihály arcképe. Magyar írók arcképei. Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, év nélkül.



Hozzászólások

Hozzászólás

A mező tartalma nem lesz nyilvános.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><img><embed>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A szöveges mosolygók le lesznek cserélve a grafikus megfelelőikre.
  • You can use BBCode tags in the text, URLs will automatically be converted to links.

További információ a formázási lehetőségekről

Elnézést a puszta feltételezésért,
...de reméljük, Ön nem robot.
Image CAPTCHA
(Kis- és nagybetű számít, szóközök nincsenek.)