Fogytán van a napod,
Fogytán van szerencséd,
Ha volna is, minek?
Nincs ahova tennéd.
Véred megsürűdött,
Agyvelőd kiapadt,
Fáradt vállaidról
Vén gunyád leszakadt.
Fogytán van erszényed,
Fogytán van a borod,
Szegény magyar költő,
Mire virradsz te még?
Van-e még reménység,
Lesz-e még hajnalod?
Férfi napjaidban
Hányszor álmodoztál,
Büszke reményekkel
Kényedre játszottál!...
1855 (?)
Az illusztráció forrása: Magyarország Képes Történelmi Kronológiája
Barabás Miklós: Vörösmarty Mihály - akvarell. Závodszky Géza-Hermann Róbert: Nemzet születik. Új képes történelem. Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1997, 60. oldal.
