Csáth Géza: A béka


Csáth Géza, 1887-1919Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József (Kosztolányi Dezső unokatestvére) 1887-ben, Szabadkán született. Korán, már kamaszkorában megmutatkozott írói, zenei tehetsége. A pesti egyetem orvosi karára járt, 1909-ben lediplomázott. 1910. április 20-án, hajnali fél hatkor morfiumos injekciót szúrt be magának, innentől kezdődött morfiumszenvedélye, ami egész későbbi életét meghatározta. Egy ideig kordában tudta tartani a kábítószer-függőségét, sőt tudatosan irányította, mert tanulmányozni akarta a morfium tudatmódosító hatását. Novelláin is erősen érződnek a kábítószeres élmények. Az első világháborúban orvosként vett részt, ekkor vesztette el végleg a kontrollt a szer felett, folyamatosan nőttek a napi adagjai. Ideggyengesége miatt többször szabadságolták, majd 1917-ben végleg leszerelték. 1919-ben három revolverlövéssel agyonlőtte feleségét, majd amikor a szerb demarkációs vonalnál katonák feltartóztatták (Pestre akart menekülni a hatóságok elől), Csáth nagy adag pantopon bevételével saját életének is véget vetett.

A béka

A békát utálom. Szeretek minden állatot, tudom, hogy egyformán fölséges alkotásai a természetnek, de a békától iszonyatosan undorodom. Elmondom önöknek, hogy miért, bár ha csak ráemlékszem is a dologra, reszketo félelem fog el, a gyomrom rémületes undorban vonaglik, a szemeim elott és a torkomon hideg, nedves varangyok mászkálnak, a füleimben egy békanyálszagú hang vartyog, és gerincoszlopomban görcsös, jéghideg iszonyat szaladgál. És én ma éjjel nem fogok aludni. Mégis elmondom, hogy miért iszonyodom a kicsiny békától; miért merednek meg az izmaim halálos izgalomban, amikor két békaszem pislogó, rohadt fényét látom a múltból az agyvelombe világolni.
A béka az az állat, mely az életemnek legnagyobb, legjelentoségesebb perceit okozta. Csakhogy ezek a percek számomra nem az öröm, hanem a borzalom percei voltak. Tudom, azt gondolják majd, hogy mindazt, amit elmondok, egy szegény, szerencsétlen ember mondja el önöknek, akinek a szeme káprázott; tudom, hogy legföljebb érdekesnek találják az esetemet. De kérem, gondolják el, hogy ezt tenniök embertelenség volna. Mert végigszenvedtem akkor ezer ember helyett azt az orjíto, kárhozatos félelmet , melyet ezer és ezer között nem ismer meg egész életében senki. Önök nem fogják megismerni. Gondolják el, és ne bámuljanak rám, hanem érezzenek együtt velem.
Egy áprilisi esos éjszakán fölriadok az álmomból. A másik oldalamra fordulok, és próbálom folytatni az alvást. Hánykolódom, igazgatom a párnát, de nem sikerül az alvás. Ideges, lázas reszketés búvik lassan minden porcikámba, és valami ismeretlen félelem kezd reám szállni a csöndes sötétségben, mialatt künn az áprilisi eso esik, s mellettem a feleségem lélegzetét hallom.
Érzem, hogy ismeretlen félelem kerít mindjobban a hatalmába, és hogy nincs ellene védekezés sehol sem.
Eloször szabadulni próbálok tole, olvasok magamban. Számokat adok és szorzok össze, a régi tanulótársaim nevét sorolom föl; hiába - nem sikerül. A félelem egyre erosebb lesz, és minden csepp vérembe beveszi magát, a szívem erosen dobog, a fejemben nyomást érzek, s mindenem hideg. Az izzadság kiüt a homlokomra.
S e pillanatban hang üti meg a fülemet. Egy hang, amely gyereksíráshoz és elkínzott állat nyögéséhez hasonló. Egy hang, amelyre meghul a velo a koponyámban, és a gerincemen rettenetes görcsös borzongás fut végig.
Hallgatózom.
A hang ismétlodik. Erosebben és erosebben. Hallatára idegeim minden szálát elállja a rettenet és a kín. Valami üvölto, panaszos, hívó és fenyegeto hang, amelyet majd végtelen messzeségben, majd közvetlen közelemben hallok, mintha az ágyam fájából és a szobabútorokból áramlana felém.
Mintha egy halálra kínzott kicsi gyerek nyöszörögne. Mintha valami kitépett szárnyú vén bagoly üvöltene az éjszakába az elmúlásról.
És a hang nem szunik. Rövid szüneteket tart. Majd folyton erosödik, rémületesebbé és fájdalmasabbá válik.
Az egész testem csupa hideg veríték. Fölugrom az ágyból, gyertyát gyújtok, azután rohanok vele szobáról szobára. Megállok. Hallgatózom. A hang egyszer távolabbról, másszor közelebbrol hangzik. Reszketve és fülelve sietek újra és újra keresztül a szobákon. Mintha a hang a konyhából jönne. Valóban, amikor kiléptem, betöltötte az egész konyhát ez a nyögo, pokolian nyávogó, vartyogó hang.
Sietve keresni kezdtem, honnan jo. Egy sarokból hangzott, ahol a mosótekno állott. Elveszem a teknot. Egy állatot látok ott, akkorát, mint egy kis macska. Gömböcbe gabalyodva ült, és lomha mozdulattal felém fordult.
Béka volt. De milyen béka. Soha ezelott nem láttam olyant. Szorök voltak a testén. A szemeibol zöldes lidércfény világolt. A teste halotti buzt terjesztett. Undok nagy szájából csak úgy ömlött a rémületes hangok áradata. Mintha valami felsobb hatalom parancsára végezte volna pokoli énekét. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, eszembe jutott valami, amitol a szívem verése megállt egy pillanatra.
A vidékünkön az a hit van elterjesztve, hogy amely házban ilyen szorös béka éjjel megjelenik, ott hamarosan meghal valaki. Abban az idoben több ilyen esetet hallottam. Egy szomszédunk - jómódú gazdaember - mondta nekem, hogy saját szemével látta az átkozott szorös békát, és leánya, a szép, tizennyolc éves Ágnes, rövid idore azután meghalt.
Akkor egy pillanatig se hittem a dolgot, végre is az ember nem hisz el meséket, ezenkívül a természetrajz se ismeri azt a békát, miért higgyem el tehát én.
De amikor ezzel a békával ott szemben álltam, minden csepp véremmel hittem rémséges jelentoségében. Villámgyorsan rávetettem magam, és rátérdeltem a hideg, undok testére.
Hatalmas bömbölésbe kezdett, mely oly mély és eros volt, hogy lónyerítéshez hasonlíthatnám. Megrémültem, hogy a feleségem fölébred rá. Fölkaptam hát az állatot, és teljes erovel odacsaptam a konyha köves padlójához. Úgy koppant, mint egy vasgolyó, és hirtelen talpra állva, méternyi ugrással a sarokba igyekezett. Tehetetlenségemben ide-oda rugdosni kezdtem, s nem engedtem, hogy talpra álljon. Zöld varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, buzös folyadék jelölte az útját. Míg így idot nyertem a gondolkodásra, megpillantottam a favágó baltát, s elhatároztam, hogy azzal pusztítom el a szörnyet. Odatereltem tehát a sarokba, ahol a balta állott, azután fölkaptam a szerszámot, hogy gyorsan végezzek vele. Idot vesztet tem-e, vagy hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra állt, és villámgyorsan nekem ugrott, éppen a nyakamra, és megharapott.
Fogai voltak.
Leráztam magamról, és lefogtam. Reá térdeltem újra: megint azt az eros, nyeríto hangot hallatta. - Azután rávágtam a fejére a balta fokával. Zöld vér freccsent az arcomra, és éreztem, hogy a tehetetlen állat micsoda óriási erofeszítést tesz, hogy elmeneküljön. Újra ütöttem, vágtam. Földaraboltam. Levágtam a lábát, a fejét, úgy, hogy a végén csak egy alaktalan, nyálas, buzös, zöld tömeg feküdt elottem.
Mikor elvégeztem rémes munkámat - föllélegzettem, úgy éreztem, mintha talán sikerült volna megvédeni enyéimet a fenyegeto halálveszedelemtol. Reszketve, fázva, de megkönnyebbülve mentem vissza a hálószobába. A feleségem csend esen, nyugodt lélegzettel aludt. Halovány arcán enyhe mosolygás lebegett. Odamentem és megcsókoltam, mire gyengén sóhajtott. Egy ideig szorongva néztem az arcát, azután fáradt és mély álomba merültem.
Másnap korán reggel, amikor felébredek - mert korán kelo ember vagyok - rémülve jut eszembe, hogy a béka tetemét, a véres baltát és az éjjeli küzdelem nyomait elfeledtem eltakarítani. Kiugrom az ágyból, és a konyhába sietek, hogy - ha lehet - még elejét v egyem annak, hogy a cselédek vagy a gyerekek meglássanak vagy megtudjanak valamit.
Csodálkozásomra nem volt semminek semmi nyoma. A balta a helyén állott. A konyha kövei tiszták, a szolgáló még nem jött be a cselédszobából.
Önök most azt mondják, kérem, hogy álmodtam. Tudják meg tehát, hogy a feleségem e nap után két hétre kiterítve feküdt.



Hozzászólások

Hozzászólás

A mező tartalma nem lesz nyilvános.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><img><embed>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A szöveges mosolygók le lesznek cserélve a grafikus megfelelőikre.
  • You can use BBCode tags in the text, URLs will automatically be converted to links.

További információ a formázási lehetőségekről

Elnézést a puszta feltételezésért,
...de reméljük, Ön nem robot.
Image CAPTCHA
(Kis- és nagybetű számít, szóközök nincsenek.)