Bamba lombok bús pompájában
Barna, bronz biz' ezer ág van,
Lemenő nap méla nyalábja
Lomha aranyszínt fest a levélfonákra.
Őz suta fut az ösvényen át,
Rőt róka kergeti a nyomát.
Őzlábgomba fészkel a tarka avaron,
Kalap-emeléssel én őt nem zavarom,
Inkább szelíden lépek tova,
Járásom neszét veszi a moha.
Noha maradnék még,
Alkonyodik a sötétkék ég,
S már deres köd szitál,
Te küldesz el, őszi táj.
Hozzászólások
Hozzászólás