Elhatalmasodott a hal,
A kis göb, a társadalom férge.
Te hal, mondd mit akarsz tőlem sápadt sátán?
Miért kísérted tiszta lelkem, pikkelyes démon?
Mert halból nem készül szalámi, virsli.
Be' jó volna csúszós testedből hal-dzsúszt inni,
Kifacsarni téged,
Megcsapolni véred,
Felpofozni pimasz ponty-pofádat,
Megcibálni hájas hal-tokádat.
Te! Te! Te tengernek zsiványa,
Talán csak lábadnak hiánya
Lenne az, mi engem ellened hangolna?
A víz opál tükrében úszik egy angolna.
Egyre látom, látom őt,
Amint a villanyhal lekűzdé az időt,
S amperszáját tágra nyitja,
És sokmillió kis halikra
Sikolt fel az édesvízben,
De lenyelődtek mind egy ízben.
E halak halálukat egy hal gyomrában lelték,
Nem szíveltem őket, de tán nem ezt érdemelték.
