Kérdő mondatban miért van állítmány? – kérdem én.
Miért nem hívjuk úgy inkább, hogy: ...kérdemény?
(elnézést)
Irodalom
Egyszer egy egérke, egy madárka meg egy kolbász egymásra találtak, összeköltöztek, sokáig éltek békességben-boldogan, és derekasan gyarapodtak vagyonukban. A madárka dolga volt, hogy nap nap után kiröpüljön az erdőbe, s fát hozzon. Az egérkének vizet kellett hordania, tüzet raknia és terítenie, a kolbásznak pedig főznie kellett.
Hanem akinek túl jó sora van, az mindig új s új dolgokra vágyik! Így hát egy nap a madárka találkozott egy másik madárral, akinek elbeszélte s fennen dicsérte jó szerencséjét. Ám az a másik madár szegény tökfejnek nevezte őt, amiért ő megszakad a munkában, míg a másik kettő otthon henyél. Mert ha egyszer az egér megrakta tüzét ás meghozta vizét, akkor békén heverészhet a kamrácskájában, amíg el nem jön a terítés ideje. A kolbászka meg ott ül a kondér mellett, lesi, hogy fődögél-e már az ebéd, s ha eljön az evés ideje, csak beléhemperedik a kásába vagy a főzelékbe, azzal az ételt megzsírozza, megsózza s föl is tálalja. Ha pedig a madárka hazatér, és lerakja terhét, akkor asztalhoz ülnek, s miután jól megtömték hasukat, alhatják reggelig az igazak álmát; ez ám csak a jó élet!
Anton Pavlovics Csehov (1860-1904), orosz író, drámaíró 1883-ban írta meg A csinovnyik halála c. novelláját, korai novelláinak legsikerültebb darabját. Csehov a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik, a novella műfajának megújítója és az ún. "drámaiatlan" (cselekmény nélküli) dráma megteremtője. A csinovnyik halálának főhőse Ivan Dmitrics Cservjakov hagyatéki végrehajtó, öntudatától megfosztott kisember, igazi csinovnyik [=hivatalnok]. (Gogolnál Akakij Akakijevics jeleníti meg ezt az embertípust, Tolsztojnál pedig Ivan Iljicshez hasonlítható) A csinovnyik halála egy olyan novella, melyben egy ártatlan tüsszentés egy szörnyű, megbocsáthatatlan bűnné terebélyesedik a szolgalelkű kishivatalnok lelkiismeretében, végül pedig tragédiába torkollik.
Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József (Kosztolányi Dezső unokatestvére) 1887-ben, Szabadkán született. Korán, már kamaszkorában megmutatkozott írói, zenei tehetsége. A pesti egyetem orvosi karára járt, 1909-ben lediplomázott. 1910. április 20-án, hajnali fél hatkor morfiumos injekciót szúrt be magának, innentől kezdődött morfiumszenvedélye, ami egész későbbi életét meghatározta. Egy ideig kordában tudta tartani a kábítószer-függőségét, sőt tudatosan irányította, mert tanulmányozni akarta a morfium tudatmódosító hatását. Novelláin is erősen érződnek a kábítószeres élmények. Az első világháborúban orvosként vett részt, ekkor vesztette el végleg a kontrollt a szer felett, folyamatosan nőttek a napi adagjai. Ideggyengesége miatt többször szabadságolták, majd 1917-ben végleg leszerelték. 1919-ben három revolverlövéssel agyonlőtte feleségét, majd amikor a szerb demarkációs vonalnál katonák feltartóztatták (Pestre akart menekülni a hatóságok elől), Csáth nagy adag pantopon bevételével saját életének is véget vetett.
Szeretnék valahogy megismerkedni velük, mert Pestig még négy órát megy a vonat, és a lapokat kiolvastam. Csinos, barna asszony és kissé kövéres úr és Bübüke, aki hatéves lehet, de még szoknyában járatják. Odafigyelek.
- Bübüke, mit kell mondani a bácsinak?
- Köszönöm tépen.
- Köszön tépen? Jaj, te aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!.. Te drágaság.
Aztán.
- Bübüte, tit szejet Bübüte, a nénit, vad a bácit?
Bübüke: A Majiszta nénit.
Mariska néni: Jaj, te, mindjárt megeszlek! Méj szejeti Bübüte a Majiszta nénit? Ude azéj, mej az ad neki cutojtát.
Bübüke: Igen.
Mariska néni: Hallod? Azt mondta, igen. Hallottad, hogy mondta?
Fogytán van a napod,
Fogytán van szerencséd,
Ha volna is, minek?
Nincs ahova tennéd.
Véred megsürűdött,
Agyvelőd kiapadt,
Fáradt vállaidról
Vén gunyád leszakadt.
Fogytán van erszényed,
Fogytán van a borod,
Szegény magyar költő,
Mire virradsz te még?
Van-e még reménység,
Lesz-e még hajnalod?
Férfi napjaidban
Hányszor álmodoztál,
Büszke reményekkel
Kényedre játszottál!...
1855 (?)
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Fekszem a földön,
S felfele nézek,
Sokfélét látok,
Álomszép képet:
Úsznak a felhők,
Alkonyló égen;
Hófehér kecskék,
Futnak a réten.
Ott fent egy csillag
Csillog a csöndben,
Álmosan fénylik,
Tejfehér ködben.
Fekszem az úton,
S oldalra nézek,
Nem látok semmit,
Fájdalmat érzek:
Elgázolt patkány,
Több sebből vérzek,
Kénköves üstben
Kínokkal égek.
Ott fent egy csillag
Kiáltott csöndben,
Édesen alszik,
Tejfehér ködben.
Szavak, jelentés, gondolat.
Ne mondd el - mert nem érdekel - a gondodat.
Most engem nem érdekel semmi,
(Na) nem kell ezt magadra venni.
Mindenhol rezgés, hangok, információ.
Bocs, de hidegen hagy a globalizáció.
És a tüntetés is ellene,
Nekem csak egy kis szünet kellene.
Szagok, színek, ingerek.
Hatnak rám, de mit tegyek?
Ezek elől el nem bújhatok,
Mert akkor alighanem meghalok.
Éjfél, éjfélt üt az óra,
S az éji égkupolán
Ott a Hold, mely azóta
Nem volt ily fényes,
Nem ragyogott ennyire,
Hogy világra jöttem én,
December Egy estire.
a szerző 1987. 12. 01-én született
