A POLITIKAI KOMMUNIKÁCIÓ TÉRNYERÉSE
Körösényi András tipológiáját alapul véve[1], a deliberatív demokrácia időszakában az aktívan politizálók - értve ezalatt a politikusokat és a politikát figyelemmel kisérőket - egy nagyon szűk réteget jelentettek. Tulajdonképpen egy kis létszámú, zárt csoport foglalkozott csak az államügyekkel, társadalmi kérdésekkel, és a fő motiváló erő az objektív igazság keresése volt. A pluralista demokráciában, a demokrácia történetének következő fázisában a pártoké lett a főszerep. A végső igazság helyett az érdekek kerültek előtérbe, mint a politikai cselekvés indítéka. És, ami a mi szempontunkból a legfontosabb, a politikában a választójog kiszélesítésével, mind egyre szélesebb tömegek vehettek és vettek is részt. A mai rendszert a vezérdemokrácia fogalommal jellemezhetjük, ahol azon túl, hogy a politika legfontosabb szereplői a pártok helyett a politikai vezérek lettek, a címben feltett kérdés szemszögéből lényegesebb, hogy a politikai folyamat célja nem a polgárok preferenciájának - szinte mechanikus - aggregálása lett (leegyszerűsítve, ki munkás az a munkás- v. szociáldemokrata pártra szavaz, mert az képviseli a munkások érdekeit), hanem sokkal inkább a polgárok meggyőzése, és preferenciák előállítása, azaz a véleményformálás vált elsődlegessé.
Kreativitás: A Fidesz kampányfilmjei bár alkalmazkodnak a mai televíziós trendekhez - ennek megfelelően mozgalmasan vágott, dinamikus filmekről beszélünk -, mégis konzervatívnak mondhatók abból a szempontból, hogy nem próbálnak meghökkentők vagy nagyon figyelemfelkeltők lenni (szemben pl. az SZDSZ és az 
Jelen írás, foglalkozik felületesen a közjó fogalmával, ehhez a jobb megértés érdekében bevezeti a 'magánjó' fogalmát. Az írás nagy vonalakban áttekinti a mai Magyarország berendezkedéséhez vezető történeti előzményeket, kiemelve a megkésettség tényét és az ebből következő adaptációs kényszert. Külön foglalkozik a Kádár-rendszerrel, majd a ma alternatíva nélküli demokratikus-kapitalista berendezkedéssel. Kitér még a közjónak a közgazdaságtanban értendő fogalmára, és megpróbálja összehasonlítani azt a közjónak a tágabb értelmével. Az írás fő állítása, hogy a modern értelemben vett közjó elengedhetetlen feltétele az olyan demokratikus és kapitalista rendszer, amely formával és tartalommal egyaránt bír. A közjót tehát tekinthetjük a demokrácia és a kapitalizmus építőkockáira - végső soron a társadalom által - feltett koronának. Ehhez azonban olyan társadalmi hagyományokra, olyan szemléletmódra van szükség, mely nem importálható olyan könnyen, mint a felszíni, formai változások.
Egy kiselőadás segédanyaga, melyet Roger Scruton Mi a konzervatizizmus? c. esszégyűjteménye alapján készítettem.
Pécsett született 1948-ban, értelmiségi családban. Édesapja jogász, édesanyja ápolónő. 1973, 1977-ben mérnöki diplomát szerez. 1997-ben az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán jogi szakokleveles-mérnöki diplomát szerez. Az 1971. március 15-én a Petőfi szobornál tartott ünnepségen virágot helyezett el a szobor talapzatára, ezért 1 éves börtönbüntetésre ítélték, amiből 6 hónapot le is töltött. 1989-től a terézvárosi 
Írás arról, hogy az egyes napi-, illetve hetilapok - a teljesség igénye nélkül - miként interpretálták Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke, 2006. október 23-án a 
Először Niccolo Machiavelli A fejedelem c. művében foglalkozik nyíltan - többek között - ezzel a kérdéssel, és egyértelműen igenlő választ ad rá, bár más megfogalmazásban. Machiavelli szerint az uralkodónak nem kell minden tettéért külön-külön elszámolnia a népnek, hanem nagy távlatokban kell gondolkodnia és ezekben a magasabb dimenziókban kell népét/államát előrébb mozdítania. Azaz ha az egyes cselekedeteit nézzük a jó uralkodónak, nem feltétlen pozitív kép alakul ki róla, viszont ha az ország boldogulását nézzük, akkor igen. Az erkölcs tehát másodlagos a következményekkel szemben.