Egyszer egy egérke, egy madárka meg egy kolbász egymásra találtak, összeköltöztek, sokáig éltek békességben-boldogan, és derekasan gyarapodtak vagyonukban. A madárka dolga volt, hogy nap nap után kiröpüljön az erdőbe, s fát hozzon. Az egérkének vizet kellett hordania, tüzet raknia és terítenie, a kolbásznak pedig főznie kellett.

Hanem akinek túl jó sora van, az mindig új s új dolgokra vágyik! Így hát egy nap a madárka találkozott egy másik madárral, akinek elbeszélte s fennen dicsérte jó szerencséjét. Ám az a másik madár szegény tökfejnek nevezte őt, amiért ő megszakad a munkában, míg a másik kettő otthon henyél. Mert ha egyszer az egér megrakta tüzét ás meghozta vizét, akkor békén heverészhet a kamrácskájában, amíg el nem jön a terítés ideje. A kolbászka meg ott ül a kondér mellett, lesi, hogy fődögél-e már az ebéd, s ha eljön az evés ideje, csak beléhemperedik a kásába vagy a főzelékbe, azzal az ételt megzsírozza, megsózza s föl is tálalja. Ha pedig a madárka hazatér, és lerakja terhét, akkor asztalhoz ülnek, s miután jól megtömték hasukat, alhatják reggelig az igazak álmát; ez ám csak a jó élet!